Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
A Ruffóról eddig azt tartottam, hogy az egy henteslegény, aki nem fogja megérdemelni a neki szánt magasztos élettársat.
A Cava története a pokoli fúriával határozott alakot adott e meggyőződésemnek.
Ez a kínzó féreg nemcsak ájtatosra alakította át a vad indusleányt, de egészen új leányt varázsolt elő benne. Ez most szelíd lett, szemérmetes, áhítatos, valóságos rabnője lett a Ruffónak. Azt tehetett vele, amit akart.
És a Ruffo már tizenhárom esztendős volt. Az a kor, amiben a szív elkezd beszélni.
A Ruffo is jó az indusleányhoz.
Ki nem volt tizenhárom esztendős korában szerelmes?
A szüreti napok a mi kis szigetvilágunkban az idilli élvezetek minden változataiban pompáztak. Világ száműzöttei, vademberek, ősemberek voltak együtt. Velem kiegészítve. Én is közéjük illettem. Semmi sem kötött az elhagyott világhoz. Se hazám, se családom, se életpályám.
A művészi hajlam azonban a világ zugában is kitör. A Capitano naplementével abbahagyatta a munkát. A szüretelők sátoraikhoz tértek, tüzet raktak: az Ábel előhozta a varsából a kora hajnalban fogott halakat, azokat megtisztította, fanyársra húzta, s körültüzdelte velük a parázshalmot, ott szépen megpirultak: fölséges vacsora készült. Melléklete volt a lisztes ignámegumó, italt adott hozzá az idei must. Ezt még a lyányoknak is szabad volt inni: hiszen még nem mámorító.
Az éjsötét beálltával megzendült az állatvilág kardala. A mocsarak lakói, a békák, teknöncök, a vándormadarak, a vízikutyák, a repülő mókusok brekegése, fütyülése, cincogása összevegyült a bölömbika mély kürtölésével.
A Ruffóról eddig azt tartottam, hogy az egy henteslegény, aki nem fogja megérdemelni a neki szánt magasztos élettársat.
A Cava története a pokoli fúriával határozott alakot adott e meggyőződésemnek.
Ez a kínzó féreg nemcsak ájtatosra alakította át a vad indusleányt, de egészen új leányt varázsolt elő benne. Ez most szelíd lett, szemérmetes, áhítatos, valóságos rabnője lett a Ruffónak. Azt tehetett vele, amit akart.
És a Ruffo már tizenhárom esztendős volt. Az a kor, amiben a szív elkezd beszélni.
A Ruffo is jó az indusleányhoz.
Ki nem volt tizenhárom esztendős korában szerelmes?
A szüreti napok a mi kis szigetvilágunkban az idilli élvezetek minden változataiban pompáztak. Világ száműzöttei, vademberek, ősemberek voltak együtt. Velem kiegészítve. Én is közéjük illettem. Semmi sem kötött az elhagyott világhoz. Se hazám, se családom, se életpályám.
A művészi hajlam azonban a világ zugában is kitör. A Capitano naplementével abbahagyatta a munkát. A szüretelők sátoraikhoz tértek, tüzet raktak: az Ábel előhozta a varsából a kora hajnalban fogott halakat, azokat megtisztította, fanyársra húzta, s körültüzdelte velük a parázshalmot, ott szépen megpirultak: fölséges vacsora készült. Melléklete volt a lisztes ignámegumó, italt adott hozzá az idei must. Ezt még a lyányoknak is szabad volt inni: hiszen még nem mámorító.
Az éjsötét beálltával megzendült az állatvilág kardala. A mocsarak lakói, a békák, teknöncök, a vándormadarak, a vízikutyák, a repülő mókusok brekegése, fütyülése, cincogása összevegyült a bölömbika mély kürtölésével.
Hasonló termékek
